Szerintem talán nincs is annál szebb, mint egy Haydn Te Deum után kilépni a zeneiskolából a hóba, péntek este van, harangoznak és pont rálátni a kivilágított Bazilikára... az ember lelkében tombol a halleluja, és világgá kellene kiabálni, hogy szép, szép, szép, nagyon szép!
Aztán persze az áhítat lassan megszűnik... még a hídon lovaskocsik robognak el mellettem, tizenkilencedik század elején vagyunk... sapit behúzni teljesen a szemembe, orromig sem látok, se jobbra, se balra, nem is kell... csak most ne zavarjanak meg...
A belváros mocskos. Megfojt, utálom. A piacutcán megyek végig, többéves megszokás, hogy a bódék mögött. Csak most sötét van... Olyan hangulata van, mint amikor akasztani viszik az embert... A hídon, a szigeten ott még éreztem azt, ami Esztergom lényege: a múltat benne... A városban viszont se múlt, se jövő, csak a jelen van és az is pillanatnyi, bizonytalan, nem tudom, hogy jutottam el a buszig, nem emlékszem...
A faluban megint más... az néma, havas, örök és végtelen... akármikor hazajöhetek, pont ugyanilyen lesz, szerencsére... nincs múltja, nincs jövője, de a jelene biztos... minden egészen más: a sötét sokkal sötétebb, még a lámpáknak is jobban kell erőlködniük, ha át-át akarják vágni...
Aztán persze az áhítat lassan megszűnik... még a hídon lovaskocsik robognak el mellettem, tizenkilencedik század elején vagyunk... sapit behúzni teljesen a szemembe, orromig sem látok, se jobbra, se balra, nem is kell... csak most ne zavarjanak meg...
A belváros mocskos. Megfojt, utálom. A piacutcán megyek végig, többéves megszokás, hogy a bódék mögött. Csak most sötét van... Olyan hangulata van, mint amikor akasztani viszik az embert... A hídon, a szigeten ott még éreztem azt, ami Esztergom lényege: a múltat benne... A városban viszont se múlt, se jövő, csak a jelen van és az is pillanatnyi, bizonytalan, nem tudom, hogy jutottam el a buszig, nem emlékszem...
A faluban megint más... az néma, havas, örök és végtelen... akármikor hazajöhetek, pont ugyanilyen lesz, szerencsére... nincs múltja, nincs jövője, de a jelene biztos... minden egészen más: a sötét sokkal sötétebb, még a lámpáknak is jobban kell erőlködniük, ha át-át akarják vágni...
És hiányzik Budapest, ami a leginkább más mind közül...
6 megjegyzés:
Maf, te kis adys :)
Rossz ez a fekete Maf...valahogy te nem vagy olyan fekete *.*
értettem, főnök :) akkor keresek neki másmilyen kinézetet :)
(engem igazából az zavar, hogy nem mutatja ki az oldalán az utolsó kommenteket... :P)
kötekedjek? :) a fekete jobb volt :)
A Zenesulinak megvan a maga hangulata. Ezért szeretem nagyon-nagyon.Meg a szigetet is. Gyönyörű tud lenni. Nadehogy Pest... :P
Nekem a Te Deum jött be..., már 27 évvel ezelőtt is, amikor először énekeltem...
Kedves Névtelen,
én még nem éltem 27 éve :) (az egész estéből a Te Deum volt a legfontosabb, mert meghatározta az egészet...)
köszönöm a kommented!
Megjegyzés küldése