Tanulni csak komolyzene mellett tudok... Komolyzene vagy jazz. És úgy jó is tanulni. Még biokémiát is, ami már majdnem olyan, mintha idegennyelv lenne. Persze van, ami szépen hangzik, mint pl a micella, ami pont olyan, mint egy szőke kis tündér neve, vagy a nikotinsavamid-adenin-dinukleotid-foszfát...
Moldvát sokszor, újra, mindig, mint a Carmina Buranat is, ami végre megvan, meg a legeslegeslegújabb BJO CD-t, meg a Bolerot és ha vége, akkor újra megint és mindig és folyamatosan, és el sem tudom képzelni közben, hogy én hallgathatok még valaha akár rockot, akár altert, akár bármit, amit a komolyzene közben tisztátalannak érzek.
Egyébként félelmetesen fekete volt ez a nap, olyan kegyetlen esős december, amikor az embernek még meghalni sincs kedve. Aztán hazafelé már jó volt, elállt az eső, a világ megszívta magát vele és tudtam, hogy csak meg kellene fogni azt a fatörzset és kicsavarni, meg a Getét is és a házakat mind, mint a szivacsot... Furcsa, hogy még az ilyen fekete esőtől is milyen tiszta tud lenni a világ.
A mai nap legfontosabb tapasztalata egyébként az, hogy franciául nem tudok verset elemezni. Ezen sürgösen változtatni kell, mert a francia a művészetek nyelve, a francia gyönyörű, a francia a minden és én nagyon nem tudok franciául, ami nem jó. Az angol iránti lelkesedésem egyébként nem fakult nyár vége óta, de négy nyelv párhuzamosan történő tanulása azért sok lenne. A latin... a latin a történelem... ha lenne választási lehetőségem, hogy latin vagy ógörög, akkor is a latint választanám, de nem tudom megmondani, hogy miért. Inkább Róma, mint Athén...
Moldvát sokszor, újra, mindig, mint a Carmina Buranat is, ami végre megvan, meg a legeslegeslegújabb BJO CD-t, meg a Bolerot és ha vége, akkor újra megint és mindig és folyamatosan, és el sem tudom képzelni közben, hogy én hallgathatok még valaha akár rockot, akár altert, akár bármit, amit a komolyzene közben tisztátalannak érzek.
Egyébként félelmetesen fekete volt ez a nap, olyan kegyetlen esős december, amikor az embernek még meghalni sincs kedve. Aztán hazafelé már jó volt, elállt az eső, a világ megszívta magát vele és tudtam, hogy csak meg kellene fogni azt a fatörzset és kicsavarni, meg a Getét is és a házakat mind, mint a szivacsot... Furcsa, hogy még az ilyen fekete esőtől is milyen tiszta tud lenni a világ.
A mai nap legfontosabb tapasztalata egyébként az, hogy franciául nem tudok verset elemezni. Ezen sürgösen változtatni kell, mert a francia a művészetek nyelve, a francia gyönyörű, a francia a minden és én nagyon nem tudok franciául, ami nem jó. Az angol iránti lelkesedésem egyébként nem fakult nyár vége óta, de négy nyelv párhuzamosan történő tanulása azért sok lenne. A latin... a latin a történelem... ha lenne választási lehetőségem, hogy latin vagy ógörög, akkor is a latint választanám, de nem tudom megmondani, hogy miért. Inkább Róma, mint Athén...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése