nincsistavasz

nekem valahogy még a vécésnéni is beszól az árpádhídnál. meg a buszon is egy másik. pedig nem csináltam semmi rosszat. de legalább már nem fakadok sírva. szóval reszkessen a világegyetem, mert haragszom ám rá. természetesen rögtön az egészre. úgy bosszulom meg a rajtam esett sérelmeket, hogy nem hiszem el, hogy tavasz van és le sem írom, hogy tavasz van és le is tagadom. nem is simogat a szél, nem is gyönyörű puha bársonyos sötét a fű és nem csiripelnek olyan reménytkeltően a madarak. bizonyhogynem. most jól megkaptad, gonosz és kegyetlen világ.

egyébként nem keresem a feltűnést. valószínűleg nem lehettem egy átlagos látvány hajnali hétkor a vonaton kereszthímzéssel a kezemben, de azért ilyen csúnyán mégsem kéne megbámulni. nem őrültség, csak határozottan szokatlan.