Ha azt mondja, hogy délután talán lejön, annál nincs rosszabb. Várjam, vagy ne várjam? Készüljek vagy ne készüljek? Meghagyjam neki a fél túrórudim vagy ne hagyjam? És ráadásul ha pontosan jön, az még jobb, a róka is így gondolta a kis hercegben. Így:
- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.
Tehát ne mondja, hogy talán benéz. Vagy igen, vagy nem. De mi az, hogy talán? Hol marad az, hogy te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél, akármilyen elcsépelt mondat is ez...?
2 megjegyzés:
Tudom, hogy nem az, de...én szeretnék mindenhová csak úgy betoppanni, bejelentés nélkül. Én szeretnék éjjel háromkor valakit felverni álmából, hogy nem tudok aludni. És ő meg örülne nekem....
Dehát nem lehet, mert hátat fordítani ahhoz a legjobban értenek.
neked bármikor örülök :) más a váratlan vendég és más az, ha talánigentalánnem...
Megjegyzés küldése