Bodzaszörp volt a vacsorához. Igazi, finom, friss, és az egész lakásban bodzaillat van és odakint is bodzaillatú a levegő (meg fehérrózsa illatú) és ezért most jó. Olyan a világ, mintha istenasszony ránk borított volna egy üveg drága parfümöt... most szomorúan sétál, aranyhaja ragyog, lába nyomán nyílnak a rózsák, kacagása ritka szellő...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Jól sejtem, hogy volt valami részem abban, hogy felfedezd magadnak Prévert-t?
Ehhez képest most kezdem igazán megszeretni/megismerni, hogy idézed...:)
Jól tetszik sejteni :)
Megjegyzés küldése