az mindig úgy meg tud lepni, ha azt látom, hogy valaki a blogomat olvassa. ne olvassátok, ha ott vagyok, nagyon zavarba tudok jönni.
köszönöm :)
köszönöm :)
mint a madár, ki bús, ki rab, hallgat, komor, fázik dalom
Bejegyezte: gborz dátum: 16:49
Les sanglots longs
Des violons
De l'automne
Blessent mon coeur
D'une langueur
Monotone.
5 megjegyzés:
és azt mi honnan tudjuk, hogy te pont ott...? ;-)
RV
a dolog úgy történt, hogy a mellettem lévő monitoron olvasták :)
ja jó, akkor nem érzem rosszul magam...
RV
legalább egy idegen? én egyszer találtam egy tök idegen embernél idézeteket magamtól. és először gőzöm sem volt, honnan olyan ismerős az a sok szar, amit összeválogatott :D
tetro, az idegen relatív :)
Megjegyzés küldése