Most, 13 óra buszozás után csak azt tudom, hogy holnap bemegyek suliba, de azt, hogy minek, azt nem. (A kisördög bennem azt mondja, hogy aki ilyen remekül tud aludni a kényelmetlen buszon, simán tud a kényelmetlen padokon is, de nem hallgatok rá.)
Meg azt is tudom, hogy jó volt nagyon.
Csak tételmondatokban:
Meg azt is tudom, hogy jó volt nagyon.
Csak tételmondatokban:
- Németországot a fenyők meg a zsömlék miatt szeretem. Szerencsére mindkettőben volt részünk bőven, de csak a szálláson.
- Megtanultam, hogy kell kimondani Aue város nevét. (Éppen így.)
- Megtanultam (persze csak elméletben), hogy fújás előtt csókolózni kell, hogy jó legyen az Ansatz.
- Megtudtam, hogy milyen, ha az embernek három nap alatt nyolcszor kell fellépnie. (Az egyik menet az eső miatt elmaradt, nem azért, mert a zenészek cukorból vannak, hanem azért, mert a hangszerek fából.)
- Megtudtam, hogy milyen érzés, ha egy 5000 fős sátor tele van és mind ünnepelnek és nem engednek le a színpadról és nem tudunk ráadást játszani egy egyszerű szervezési hiba miatt.
- A külföldi zenekaroknak először mindig az egyenruháját csodáltuk meg (egyiknek sincs olyan szedett-vedett ruhája, mint nekünk, hogy még a mellény is legalább négyféle (van dorogi, régi dorogi, táti, csolnoki és talán még sárisápi piros is, mert ugye mind más árnyalatú vörös)), aztán a tokokat, aztán a csodás, csillogó hangszereket, és csak aztán figyeltük a zenét...
- Az angol pékek műsora nagyon ütős volt, de ezt sem jó túl sokszor hallani.
- Még mindig meglep, hogy a zenei nyelv igazán világnyelv, és hogy milyen furcsa, hogy mi is tudunk Alte Kameradent meg New Yorkot játszani, meg mondjuk az észtek meg az amerikaiak is tudnak.
- 12 nemzet 15 zenekarának 567 zenésze játszik egyszerre Radetzky marschot. Képzeljétek el. Gyönyörű!
- Találkoztam egy nővel, akinek ugyanolyan Amati harsonája volt, mint nekem. Még kezet is fogtunk, és mondtuk, hogy "Kollege!"
- Meglepődtünk, amikor Marienbergben a női mosdóban egy néni magyarul szólt hozzánk, mondta, hogy "jajj, hát ti dorogi kislányok vagytok, hatvan éve még én is dorogi kislány voltam!" Kiderült, hogy a faluból többen dorogiak, ide deportálták őket. (Azt hiszem...)
- Már tudom, hogy milyen úgy játszani, hogy az ember ujja-szája odafagy a hangszerhez, de azt is tudom, hogy milyen jól esik utána a forró virsli meg a forralt bor...
- És még azt is tudom, hogy milyen jókat aludtam az esti koncertek után a magyarkönyvemen.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése