most simogattam patkányt (lenyalta a tejszínhabot az ujjamról), meg koncerten is voltam az A38-on (volt, ami jó volt, és volt, ami nem), most pedig nem is otthonról blogolok.
ma egyébként (ami már tegnap) volt szüreti felvonulás táton, lovaskocsikra rakták a zenekart, volt sok szőlő meg napsütés meg bor meg néptánc meg walzerek és polkák. szeretem. ilyenkor egészen olyan, mintha táti lennék én is, és bár különös, de egészen tetszik ez az érzés. tátinak lenni majdnem olyan jó, mint esztergominak, vagy budapestinek.
az jó vitatéma éjszakára, hogy és elé hol kell vessző? nem mintha nem lennék biztos abban, hogy nekem van igazam, és nem a magyarszakos alterfiúnak :)
4 megjegyzés:
Kár, hogy nem tudok franciául...az őszi dalt meghallgatnám...bár lehet, hogy nem tetszene...olvastam egy Szabő Lőrinc fordítást, fasorban sincs Tóth Árpádéhoz...az a gyanúm, a Tóth Árpád féle sokkal jobb, mint az eredeti...mert az pont olyan, mint maga az ősz...legalábbis az én szívemben...
Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon
s ont monoton
bút konokon
és fájón.
gyönyörű...ezért szeretem az őszt...semmi más nem tud úgy zsongani, busongani, s oly konokul fájni...
Cusi
ha legközelebb találkozunk szkájpin, felolvasom neked :)
ki mondta, hogy jó esztergominak lenni?
berlininek a legjobb lenni
(vagy berlinben magyarnak)
... de magyarzsidónak se rossz lenni berlinben ...
Megjegyzés küldése